Tibor
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)
Meg kell látnunk ebben a felszólításban a távlatot: a világosság nem öncélú dolog, hanem a másikért van. Nem kerülhetjük meg a kérdést: meglátszik-e rajtunk, hogy világosságban élhetünk? Egy asszony mesélte el, hogy abban az udvarban, ahol lakik, a napsugarak közvetlenül sohasem sütnek be a szobájába. Az udvar szemközti, napos oldalán lakó szomszédja szokta beállítani olyan szögben a saját ablakát, hogy ily módon az ablaküvegről visszaverődő napfény bejuthasson az ő mindig naptalan lakásába. Valahogy így kellene visszaverődnie a hívő emberek szavaiból és cselekedeteiből Jézus napsugarának, Isten szeretetének azokhoz, akik az élet-udvar naptalan felén élnek. Felkelt a nap. Szívleljük meg hát az Ige üzenetét: keljünk fel, ébredjünk és életünk sugározza tovább a világ Világosságát, az Úr Jézus Krisztust, Akire kivétel nélkül mindenkinek szüksége van.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg hadd legyen
fényedből fénysugár az életem,
míg a homályon át, a lelkem otthonát
világosságodat elérhetem.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a világ világossága vagy, és aki Benned hisz, annak feladata, hogy világítson másoknak is. Világítani fogok mindaddig, amíg életemben Te vagy az Úr. Ezért mindörökké szeretnék világítani.
Ámen
