Tibor
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. (2Mózes 16,19-20)
A mannáról van szó, amivel az Úr táplálta Izrael fiait a pusztában. Minden hajnalban összeszedték a mannát a földről, ki többet, ki kevesebbet, szükségük szerint. Másnapra már nem tehették el, mert megromlott, de minden nap új mannát kaptak az Úrtól (kivéve szombaton, mert pénteken kétannyit kaptak, hogy szombatra is maradjon, és nem romlott meg). Ez arra is megtanít minket, hogy legyen hitünk az Úrban, aki mindennap ellát minket testi es lelki táplálékkal. Nem elég hogy visszaemlékezünk hogyan vezetett minket az Úr a múltban és ezekből az emlékeinkből élünk, hanem valóban minden nap meg kell újulnia a kapcsolatunknak Istennel. Urunk nem úgy vezet, hogy felvázolja egyszerre az elkövetkezendő 2 év programját számunkra, hanem lepésről lépésre. Ha engedelmességgel elhordoztuk a terhet, amit ránk helyezett ma, akkor holnap új terhet kapunk, amiről nem tudjuk előre, hogy mi az. Nekünk az a dolgunk hogy higgyük, minden nap ellát minket szükségleteink szerint. A nekünk való lelki eledellel is, és engedelmeskedjünk akárhogyan is vezet minket ma. Ha a múlt áldásaiból akarunk élni, akkor hitünk is ’megférgesedik’. Jó dolog, hogy az Úr egykor szólt hozzánk, de Ő ma is szólni akar.
Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.
Uram, Mennyei Atyánk!
Köszönöm napról napra való kegyelmedet. Köszönöm az új napot, annak lehetőségét, melyet elkészítettél számomra. Tudom, hogy ismered szükségeimet és be is töltöd azokat.
Ámen
