Tibor
Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. /Mt.18:2-4/
Amikor bennünket megkereszteltek, akkor Isten gyermekeivé lettünk. Az Úri imában, úgy szólítjuk meg Istent, teljesen bensőséges hangon, hogy MI ATYÁNK, mint Istennek gyermekei, de tudunk-e igazán Istennek gyermekei lenni? Tudunk-e gyermeki bizalommal fordulni az Atyához, tudva, hogy mi esendők vagyunk, de általa van támaszunk és segítségünk? Jézus nem az uralkodási vágyat, a hatalmaskodást hangsúlyozza, hanem a lelki, a hitbéli nagyságot, azt a nagyságot mely a világ szemében talán kicsinység, de az Isten szemében a legdrágább kincs. Tanítványai felé nem az uralkodást akarja hangsúlyozni, hanem szolgálatot, az igaz szívbéli, Istenbe vetett bizalmon alapuló szolgálatot. Nem véletlen, hogy Jézus a szolgálatot hangsúlyozza, hiszen szenvedését és halálát, tehát azt, amiről éppen előzőleg beszélt nekik, a megváltás művét, ennek tartja. Kicsivé lesz, hogy mi a bűn és a halál fölé nőjünk. A kérdés számunkra az, hogy megértjük-e Jézus szolgálatának lényegét és akarunk-e szolgáló tanítványai lenni?
Semmiségem tudatában kell élnem! Vagyis állandóan látnom kell és beismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire sem vagyok érdemes. (Tersteegen)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy tanítványoddá fogadtál és szolgálhatlak Téged. Mutasd meg ennek útját ma is számomra.
Ámen
