Tibor
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? /Mt.18:1/
Mióta világ a világ, nagy kérdés az, amin itt a tanítványok vitatkoztak, és majd Jézus elé vittek. Hogy ki a nagyobb? Már gyermekkorban elkezdődik, ki az, akié lehet ez és ez a játék az oviban, ki a nagyobb, az erősebb, a hatalmasabb? De ez folytatódik az iskolában, és kialakul egyfajta rangsor, hogy ki az, aki mindenkit el tud agyabugyálni, és ki az, aki vézna és gyenge. Aztán később a munka keresésekor kiderül, ki a jobb, a nagyobb, kit hova vesznek fel, mennyit keres, hány ember van alá beosztva. Kiderül ki a főnök egy munkában. Vannak örök törekvők, és hajtók, kik mindig az élvonalban akarnak lenni, uralkodni, mindenkit legyőzni, és egyfajta állati ösztön és hierarchia alakul ki, az erősebb kutya győz alapon. Aztán vannak az úgynevezett örök vesztesek, a behódolók, kiknek jó a második hely is, kik nem törnek nagyra, mert tudják, hogy nem érhetik el, vagy már rég feladták. Olyan világban élünk a 21. században tehát, hogy hiába telt el 2000 év Jézus kora óta, az ember még mindig azon van, hogy ki a nagyobb, és hogyan lehetek én annál is nagyobb. A fiatalok a sztárokban látják a nagyságot, a felnőttek a vezetőkben, a politikusokban, a gazdagokban, hogy igen, azok a nagyok, akiknek a legújabb okostelefonuk, a legjobb autójuk, vagy éppen a legszebb nőjük, vagy pasijuk van, akik mindent megvehetnek és megtehetnek, akiket nagyon sokan körül rajonganak. De ki a nagyobb?
Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus! Te nagy vagy, én kicsi, tudom, Neked kell növekedned bennem, nekem pedig kisebbé kell lennem.
Ámen
