Tibor
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan…” (Mt 11,28)
Nem is olyan régen megjelent egy szekuláris gondolat a világban, de Magyarországon is, egy olyan brit alapokkal bíró szervezet, amely azt tűzte ki célul, hogy a hívő emberek összegyülekezését másolja le – Isten nélkül. Megirigyelték a vasárnapi gyülekezeti közösségeket, de ateistaként kívánják ezt megélni, színvonalas programlehetőségét kínálnak vallástalanoknak. "Ön nem hisz Istenben, de meghallgatna egy érdekes prédikációt? Nem oszt vallási dogmákat, de törekszik a jóra? Egyszerűen igent mond az életre és a szeretetre, de ezt nem köti össze Jézussal?" Világszerte száz körüli leányszervezet várja a résztvevőket, a villámgyorsan terjedő mozgalomba. Van valami ébresztő ebben a jelenségben: modern világunk modern igényeit rajzolja elénk. Sok minden kell a Bibliából, a szeretet parancsával is egyetértünk, aláírjuk azt is, hogy a közösségben való élésnek megtartó ereje van, Jézus tanításai is rendben vannak, csak valahogy Istent meg Jézust szedjük már ki belőle. De akkor mi marad így? Körülbelül annyi élet marad benne, mint a kifilézett halban. A Biblia tele van csodálatosabbnál csodálatosabb gyógyítási, tanítási történetekkel, ahol a szereplők új életet, élő vizet, örök élet reménységét kapták Jézustól. Nem egymástól, hanem Krisztushoz menve, életük Megváltójával találkozva, az Ő szavát hallva nyertek megtartó, romolhatatlan áldásokat. De ha Őt ezekből a történetekből, találkozásokból kihagyjuk, akkor mi marad? Ha a mába átültetjük a kérdést: lehet akár egy Istentiszteleten is illedelmesen jelen lenni, megtartva minden írott és íratlan szabályát a liturgiának, ülni egymás mellett kedves mosollyal, Jézust kívül hagyva. Ki lehet filézni így egy Istentiszteletet is. Vagy lehet imádságos szívvel kérni: Uram, tápláld az én szomjúhozó lelkemet az Élet Igéjével, hogy örök életre buzgó víz forrásává legyen bennem is a szó, mellyel Te világot teremettél, mellyel holtakat hívtál elő a halálból, mellyel a betegeket is a gyógyulás útjára állítottad. A szó, mellyel a mi szívünket is vigasztalod, a szó, mellyel lelkeinket is megválthatod, üdvösségre vezetheted. Rajtunk is múlik, milyen szándékkal indulunk el ma is: ismerősökkel szeretnénk szimplán találkozni, vagy a Messiással, üdvösségünk megadójával?
Krisztus helyére nem ültethetsz senkit, sem magad nem ülhetsz oda. (Révész Imre)
Uram, Krisztus Jézus!
Kihez mehetnék máshoz, hiszen örök életnek beszéde van Tenálad, az örök életnek beszéde. Segíts Uram, hogy különbséget tudjak tenni a külsőségek és az élő Ige örökkévalósága között.
Ámen.
