Tibor
„De az Úr Józseffel volt…” (1Móz 39,2. 21. 23.)
Magasról lehet nagyon esni – bizonyára nem ismeretlen mondás ez senki előtt, és példát is láthattunk rá az elmúlt években bőséggel. Amikor politikában, üzleti életben valaki magasra küzdötte fel magát, aztán a hírnév és gazdagság pillanatok alatt vált semmivé, kidurrant légbuborékká körülötte. József kalandos élete ezt a mondást bizony hatványozottan példázza: előkelő, magas pozíciókból bukott alá nem akármilyen mélységekbe. Apjának, Jákóbnak legkedvesebb gyermekeként kivételezett helyzetnek örvendhetett mindenben, aztán testvérei féltékeny bosszújának következtében élete pillanatok alatt veszítette el minden értékét. Az elveszejtő indulat először egy kút mélyére jutatta, aztán olcsó pénzen vásárolt rabszolgaként Egyiptomba hurcolták. Ott a fáraó főemberének házához került, bizalmas munkát kapva felemelkedett, de Potifár feleségének hazug csalása miatt börtönbe vetették. Ott megint csak fontos beosztásba emelkedett, és meg sem állt az Egyiptom felügyelője címig. Akárcsak egy hullámvasút. Ezen a kalandos életúton nem csak a bukások ismétlődnek, hanem a megtapasztalt mélységekben ez a puritán egyszerűséggel felhangzó mondat is: de az Úr Józseffel volt. Amikor eladták rabszolgának, aztán amikor börtönbe került, elhangzik: de az Úr Józseffel volt. Hogy miért éppen a bajban hangzik ez ilyen egyértelműen, ismétlődően? Talán azért, mert a Teremtő Istenünk ismeri a mi gondolkodásunkat: hajlamosak vagyunk tévesen azt hinni, csak akkor van velünk az Úr, amikor jól működnek a dolgaink, amikor sikerek és szép eredmények vesznek körül bennünket. Amikor a hét bő esztendő idejét éljük, akkor elhisszük, hogy velünk van az Isten. De amikor minden elborul, mikor a hét szűk esztendő valósága köszönt ránk, akkor bizony könnyen elfelejtjük, hogy velünk van az Úr. Akkor bennünket is figyelmeztetni kell, egyértelmű és nyilvánvaló kijelentésekkel, mint József esetében. Az újszövetségi missziói utak történetét olvasva, hány helyen, szinte ébresztő jelleggel harsogja a Szentírás: de az Úr ott volt az apostolokkal. Börtönben, bilincsben, üldöztetésben, mártírságban, gúnyolódásban, látszólagos sikertelenségben, kereszthordozásban, fájdalmakban: de az Úr ott volt. Nem csak a tömegek megtérésében, nem csak a látványos indulásokban, nem csak akkor, amikor úgymond felfelé ívelt a születő gyülekezetek sorsa. Az Úr ott volt később is, az emberi konfliktusok idején is, a szakadások szomorúságában, az emberi esendőség adta csalódásokban. Az Úr akkor is ott volt. Mintha egy látásunkat homályosító hályogot akarna szemünkről eltávolítani ez a mondat: de az Úr Józseffel volt. Kísérjen bennünket ez a bizonyosság.
Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály sem a siker, sem az emberi bukás. Igaz ez az én életemben is, hogy "sem mélység, sem magasság, sem angyalok, sem fejedelmek el nem szakíthatnak a Te kegyelmedtől." Köszönöm, hogy megadtad a hit látásának ajándékát. Emlékeimet beragyoghatja a bizonyosság: bárhol is jártam, bármilyen megtapasztalás is ért: velem voltál. Tudom, hogy ma is velem vagy.
Ámen.
