Tibor
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid 13,14)
A Biblia első kétharmadában olvasható ószövetségi teológia értelmében, Isten szemében minden ember ideiglenes lakos a földön. A világ valójában Isten tulajdona, és minden nép, beleértve az izraelitákat is, mint szolgája, jövevénye, a Földnek egy-egy területét csak használatra kapta. Tehát: mindnyájan jövevények vagyunk ezen a Földön. Az Újszövetség ezt így fogalmazza meg, az éppen zsidókat tanító szentíró által: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14). Az újszövetségi kor szekuláris, világi, nem bibliai görög nyelvhasználatban a πάροικος szót használták az újonnan érkezettek elnevezésére. Ez, körülbelül a magyar „szomszéd” szó jelentésével adható vissza, ami nem a közvetlen lakótársra utal, hanem a „nem állampolgár” kifejezés tartalmát hordozza. Mai, modern értelemben, a „letelepedési engedéllyel rendelkező személy” szóösszetétel hordozza azt a tartalmat, mely a leginkább érthetővé teszi a πάροικος egykori értelmezését. Az egyházi vezetők, lelkészek, diakónusok, presbiterek is „jövevények” amikor egy, abban a faluban, városban élő közösség vezetőivé választják őket. A hithű keresztyének már most polgárjoggal bíró választottak Isten Országában, ugyanakkor még ideiglenes lakosok (jövevények), de csak azért, hogy majdan teljes értékű polgárokká válhassanak. Ehhez csak arra van szükség, hogy hűségesek maradjunk a mi Urunkhoz, és az Ő tanításához mindhalálig. Ahhoz a tanításhoz is, amit a közénk érkezett, vagy rajtunk csak áthaladó jövevényekkel kapcsolatban tanított.
Az a tény, hogy egy hozzánk hasonló ember életének edényében megjelent az Isten, egy emberi életet csordultig töltött önmagával az Isten, már magában is hatalmas evangélium. Hatalmas evangélium, mert azt példázza, hogy alkalmas az emberi valóság az isteni valóságnak a befogadására, nem idegen egymástól ez a kettő, szívesen költözik az Isten az emberi valóságba. (Farkas József)
Uram, Krisztus Jézus!
Jövevény vagyok én is ezen a földön, de Te állandó, változhatatlan, örök. Hálás vagyok, hogy a Tiéd lehetek, és ennek áldása beragyog a jövevénységembe is. Kérlek, vezess minden nap utamon.
Ámen
