Tibor
Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak. (Kol 3:23)
Nemcsak a munkahelyünkön vannak elvégzendő feladataink, hanem otthonunkban és a gyülekezetünkben is. De milyen szerepünk van a gyülekezetünkben? Odatartozunk egy keresztyén közösséghez, mert Istennek mindenképpen célja, szándéka, hogy az övéi közösséget alkossanak. Ráadásul minden közösség olyan, mint a tagjai. Tőlünk milyen a gyülekezet, melynek tagjai vagyunk? Mit tudunk és akarunk beletenni a "közösbe"? Imádkozunk-e rendszeresen a gyülekezetünkért, vagy csak a kritika hangját szólaltatjuk meg? Kritizálni mindent lehet, és olykor kell is, de ettől sokkal fontosabb feladata van a hívő embernek: fáradozni közösségének épülésén. E dologban az a nagy kérdés, hogy mit bízott ránk az Úr? Ha ezt a kérdést mindenki feltenné magának és felismerné, hogy az Úr milyen munkában szeretné őt látni, akkor nem vitás, hogy gyülekezeteink épülő, növekvő közösségek lennének. De most miért nem azok? Talán azért, mert túl sok a semmittevő, a mindent mástól váró tag a gyülekezetekben. Sok a passzív, kevés az aktív tag. Ne a kifogásokat keressük, mindenkire bízott az Úr a gyülekezetében fontos szolgálatot. Végezzük azt jó lélekkel, mutatva jó példát, kevesebbet morgolódva, többet és odaadóbban szolgálva. Hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is.
A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram a gyülekezetet, melynek tagja lehetek. Köszönöm, hogy rám is bíztál feladatokat, tennivalókat. Szeretném ezeket Reád tekintve, hűségesen elvégezni, hogy épülésére, gyarapodására legyen gyülekezetünknek.
Ámen
