Tibor
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! (Jn 20,19)
A húsvét és pünkösd közt játszódó, ismert történet nemcsak a húsvéti utáni tétova bizonyságkeresést segíti elő, hanem szimbolizálja az ember útját, amikor bizonytalanságból bizonyosságra lel. Ezt keressük mi az életben, szeretnénk a bizonytalanság helyett bizonyosságot, és eljuthatunk a félelemtől az örömig. Ezért gyakran vagyunk úgy, hogy a félelmeink közt egyszer csak megjelenik Jézus. Így talál bennünket is bezárkózva, legtöbbször saját félelmeink közé. Valaki így fogalmazott: A tanítványok zárt ajtók mögött „gubbasztottak”, Jézus pedig hirtelen betoppan közéjük. Éppen amitől a biztonságot várták (a bezárt ajtók), azokon keresztül jön közel Jézus, és nagyobb biztonságot ad, mint egy betett kapu, egy kulcsra zárt ajtó. A tanítványok hiányt élnek át, félnek és csalódottak, hiszen nem sokkal azelőtt veszítették el a Mestert, aki mindig olyan nagy erőt, magabiztosságot, biztonságot sugárzott. Aki mellett nem kellett félniük. Jézus egyszer csak hirtelen megjelenik közöttük, és azt mondja: Békesség nektek! Jézus jelenléte aztán gyökeres változást hoz. Jelenléte betölti a termet és a tanítványok életét is. Megáll középen, mert az az ő helye. Ezt jelképezi a protestáns, főleg református templomokban az úrasztala helye is, melyen gyakran találjuk a kinyitott Szentírást is, a centrumban, a középpontban van. Az lesz a kiindulási pont. (mennyi fontos életet meghatározó „kiindulópont” kezdődik ott: keresztelés, konfirmáció, házasságkötés). Nem véletlenül van a középpontban. Milyen a mi létünk, hasonlóan épül fel? Krisztus az életünk középpontja, Rá fókuszál az életünk, vagy csak ott van „valahol” az életünk mellékvizein, vagy éppen csak "parkoló pályán"? Jézus ma is megáll a középen.
A keresztyén istentisztelet ősképe: az igazi istentisztelet ott van, ahol Jézus van a középen, ő ajándékozza meg tanítványait a húsvéti békességgel, és ő ad erőt és megbízatást feladataink teljesítéséhez. (Bolyki János)
Uram, Krisztus Jézus!
Gyakran van bennem félelem, annak ellenére, hogy ismerhetlek Téged, és érzem jelenlétedet életemben. Szeretném, ha a Te jelenléted valósága törölné el a félelmeimet, és venné el az erőtlenségemet. Kérlek Uram, gyere életünkbe, foglald el a helyed, és irányítsd a hitünket.
Ámen
