Tibor
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. (Zsoltárok 32:8)
Nincs miért idegeskednünk, aggódnunk, nyugtalankodnunk, mert az Úr megmutatja a helyes utat, tanácsot ad, szemmel tart. A magam útján járok. Sokan tartják ezt önmagukról. Isten gyermekeinek viszont nem ez a feladata. Mi nem a magunk útját járjuk, hanem arra szeretnénk menni, amerre az Úr mutatja. Akkor lesz lelki békénk egy-egy nehezen járható úton is, ha azért járunk rajta, mert Urunk mutatta meg. Ehhez azonban az Úrral való szoros kapcsolatra van szükségünk. Igeolvasás, elmélkedés, imádkozás. Van még egy fontos, nélkülözhetetlen mozzanat: az engedelmesség. Ha ez nincs meg bennünk, akkor az előbbiek hiábavalóak. Ha a megértett Igét nem valósítjuk meg, vagyis nem engedelmeskedünk az Úr útmutatásának, akkor hiábavalóvá lesz kegyességünk, becsapjuk önmagunkat. Mert Istent nem lehet. Engeddjük hát, hogy utat mutasson, hogy tanácsot adjon és tegyük is meg azt, amit kér tőlünk. Mert a keresztyénség nem vallásosság, haném a Krisztusban való létezés.
Gyakran panaszkodsz, hogy nem találsz meghallgatásra. Ne cseréld össze a szerepeket. Azt követeled Istentől, hogy: tegye meg a te akaratodat, valósítsa meg a te tervedet, legyen a te szolgálatodra. Imádkozni ennek éppen az ellenkezője... imádkozni annyi, mint: akaratodat fokozatosan átengedni Isten akaratának, hogy az működjék benned, hagyni, hogy a te szereteted helyébe Isten szeretete áramoljék, megvalósítani közreműködéseddel az emberek között az Atya tervét és mindenható Szeretetét. (M. Quoist)
Köszönöm Uram, hogy Te akarsz bölccsé tenni, tanítani, utat mutatni számomra. Ez megkönnyíti előrejutásomat, hogy ne önmagamat valósítsam meg, hanem a Te velem való terveidet. Köszönöm a "zsinórmértékként" használható Igédet is.
Ámen
