Tibor
És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget. /Jel.12:9/
Szoktuk mondani, ha egy gyerek rossz, hogy „belé bujt a kisördög”. Ez egy jó kép, de nem csak gyerekbe bújik bele, hanem mindenkibe, ha engedjük. Ott van mindannyiunk életében, és ahogyan az igében van, mint ordító oroszlán jár kel és keresi, kit nyeljen el. Keresi a fogást rajtunk. Sokszor úgy, hogy úgy tüntet fel dolgokat, mintha azok nem is lennének veszélyesek, és így szokjuk meg a bűneinket, elkönyveljük azokat úgy, hogy azok jók, még ha valakinek fájnak, akkor is. Hogy egy kicsit közelebb legyen hozzánk itt egy igen vicces, de mégis tanulságos történet:
Látogatóba megy a székely a komájához, poharazgatnak, poharazgatnak, és mindeközben fekszik a kutya a tűzhely előtt, és nyüszít… Úgy másfél óra múlva már nem bírja a koma és megkérdezi: – Ember, ugyanbiza milyen baja van annak a kutyának, hogy ennyire sír? – Semmi baja nincs annak – mondja a házigazda –, csak ott, a tűzhely előtt, ahol fekszik, a padlóból kiáll egy szeg, és szúrja az oldalát. – Na de komám, hát akkor mér’ nem fekszik odébb? – Hát mert annyira nem szúrja…
Sokszor sajnos tényleg olyanok vagyunk, mint a székely kutyája, hogy az Ördög elhiteti, hogy nem is olyan vészes az a bűn, amit teszünk. Hiteget minket, napról napra, hogy nem olyan nagy dolog az, mennyi, de mennyi helyen befolyásol minket a gonosz. Szúr, szúr, de még bírjuk, kicsit nyüszögünk, de majd jobb lesz. Hányszor gondoljuk ezt Uram, és engedjük, hogy az ördög becsapjon, megvezessen.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy intesz: nem jól van ez így. Segíts határozottan nemet mondanom arra, ami nem Tőled van, észrevennem az ördög csapdáit és elkerülni azokat.
Ámen
