Tibor

A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? /1Móz.3:1/

A Gonosz sokszor csak úgy elhúzza előttünk a mézesmadzagot, hogy ráharapunk-e? Évával is ezt tette az Édenkertben, hogy megkívántassa a saját portékáit, a rosszat. Csábít mindig minket is, hogy mások legyünk, mint az Isten akarja, mint az helyes lenne. Mondván: ha ezt más megtehette, akkor én is megtehetem, mi bajom lesz belőle. Ezt csinálja az egész világ, ezt látni a televízióban, ha azoknak lehet, és nincs belőle bajuk, akkor nekünk is lehet. Oda súgja, hogy lazsálj, más is azt teszi, és már ott tartunk nemzetünkben, hogy már a munka egyik végét sem akarjuk fogni, és nem az az elismert, és megbecsült, akinek dolgos a két keze, vagy ahogyan az egyik nótában „kérges a tenyerem, a tenyerem, mert azzal keresem a kenyerem…” ez már nem jelent semmit, sőt nevetségesnek hat. De aki csal, lop, hazudik, korrupt, és emberi életeket tesz tönkre, ám milliós autóval jár, jól megjelenésű, és ott ül mellette a szőke plázacica, na, az a valaki. Már-már ott tartunk, hogy a világ bedőlt a Sátánnak, és mindenki munkavégzés nélkül akar jól élni, és ha ez nem megy, akkor fel van háborodva.

Nehéz hűnek maradni, ha üldöz a világ, de még nehezebb, ha szívélyes és lekötelező. (Victor János)

Uram, Krisztus Jézus! 

Mennyi kísértés, csábítás vesz körül. Mutass utat nekem naponként, hogy ne azt tegyem, ami az ördögtől van, hanem azt, ami Néked tetszik. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode