Tibor

Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. (ApCsel 5:41-42)

Szenvedni nem szeretünk. Alapjában véve senki nem kíván szenvedést önmagának. Igaz, nincs emberi élet szenvedés nélkül. Krisztus tanítványának lenni sem lehet szenvedés nélkül. Téved, aki azt hiszi, hogy Jézus követése egy kényelmes élet. Nem arról szól ez, hogy minden sikerül és semmi baj nem fog érni. Mai Igénk is azt mondja, hogy az apostolok szenvedtek Jézus nevéért. Gondoljuk csak végig: mikor szenvedtünk Jézus nevéért? Ha még soha, akkor nem sikerült Őt jól képviselnünk embertársaink előtt. Beszólás, megvető pillantás, legyintés: ezek minimum várják azokat, akik Krisztus tanítványai. Olykor ettől keményebb dolgok is. De mit tehetünk? Legyünk felkészültek és fogaddjuk el, hogy Krisztusért még a gyalázatot is el kell szenvedni. Vállaljuk-e vagy megfutamodunk? Így is követője maradunk, vagy inkább a háttérbe helyezzük Jézust? Krisztus Jézus elég világosan tanít erről: Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.Vállaljuk-e Jézusért? 

Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)

Uram, Krisztus Jézus! 

Nélküled szenvedni gyötrelem, Érted szenvedni kiváltság. Nem mindig így élem meg, de taníts, erősíts engem, hogy így láthassam és éljem meg mindig, ha a hitemért, a Veled való kapcsolatomért ér megkülönböztetés. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode