Tibor
„... legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Korintus 15,58)
Jézus nagyon jól ismerte az emberi természetet. Tudta, hogy vajmi kevés jó van bennünk születésünktől kezdve, a rosszra viszont nagyon is hajlamosak vagyunk. Ezt magunktól nem tudjuk legyőzni, állandóan gyártjuk a bűnt. Sőt, folyton betartunk a másiknak, különösen, ha nekünk valami rosszat tesz, viszonozzuk. Ezzel elkezdődik egy vég nélküli háború. Hogyan lehet ennek véget vetni, ha már benne vagyunk? Erre tanít bennünket Isten igéje: csak ha jót teszünk az ellenünk vétkezővel, akkor szűnik meg ez a háborúság. Ebben kell munkálkodnunk, a krisztusi szeretettel forduljunk felé, és ekkor megtapasztaljuk azt, hogy munkánk, fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban. Ehhez kell a folyamatos, rendíthetetlen munkálkodás. Aki fáradhatatlan, azt megáldja az Úr, meglátja, megtapasztalja a gyümölcsét. Ez különösen vonatkozik a lelki munkára. Az apostol erre hívja fel a figyelmet. Ma is érvényes ez a sokrétű gyülekezeti munkában, amikor számtalan "nagy" feladat előtt állunk. Csak az Úrral érhetünk célba, a Vele való munkálkodás lesz eredményes. Erre tanít bennünket a fenti ige, vegyük ezt biztatásnak, ne lankadjunk.
Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod. (Tersteegen)
Uram, Krisztus Jézus!
Mennyi dolog próbál visszahúzni, akadályozni a Néked való szolgálatban. Köszönöm, hogy nem ezekre, hanem Reád kell figyelnem, mert munkám nem hiábavaló az Úrban, azaz Benned. Köszönöm a Felőled jövő biztatást, sokat jelent ez számomra.
Ámen
