Tibor
Annak okáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelnünk, nehogy valaha elsodortassunk attól. (Zsidó 2,1)
Mindannyiunkkal megesett már ez. Isten Igéjéből már van egy kevés a tarsolyunkban, már megnyertünk egy-két csatát. Az életünk nagyszerűen alakul, amire régóta nem volt példa. Azonban egyszer csak megcsúszunk, és minden szétesik, újra kell kezdenünk az egészet. A Zsidókhoz írt levél ilyen embereknek szól. Olyan sokat növekedtek lélekben, hogy már tanítóknak kellene lenniük. De annyira visszacsúsztak, hogy újra bébiételre van szükségük. De miért jutottak idáig? Így, nyár elején fontos kérdés ez nekünk is. Hagyták, hogy bizonyos dolgok a hitük útjába álljanak. Elengedték Isten ígéreteit, ezért visszacsúsztak. Elfordították a figyelmüket Isten ígéreteiről. Nem arról van szó, hogy nem hisznek már bennük, csak éppen más dolgokra irányították a figyelmüket. Hagyták, hogy az Ige-szintjük visszaessen, és mivel az alacsony Ige-szint egyet jelent az alacsony hitszinttel, hamarosan kudarcot vallottak olyan területeken, ahol régen győztesek voltak. Ne engeddjük, hogy ez velünk is megtörténjen. Amikor a dolgok jól mennek, ne csak együtt ússzunk Isten áldásának áradatával. Ássunk mélyebbre abban, amit Isten adni akar nekünk. Szenteljünk nagyobb figyelmet Isten ígéreteinek. Koncentráljunk a növekedésre, akarjunk olyan erősek lenni a Lélekben, hogy ne csak a saját szükségeinket tudjuk betölteni, hanem másokét is. Ne felejtsük el: az alacsony Ige-szint = alacsony hitszint = visszaesés. Ne legyünk annyira elfoglalva a mai nap győzelmével, hogy a holnapnak kudarc legyen a vége. Foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amiket megtanultunk. Az Igének szenteljünk több figyelmet, emelkedjünk hitből magasabb hitre.
Isten úgy dicsőíti meg magát életünkben, hogy olyan szorultságokba visz, amelyben minden bölcsességünknek, ügyességünknek csődöt kell mondania. Akkor tapasztalhatjuk meg az Ő csodáját. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Sokszor tényleg az a hitbeli visszaesésem oka, hogy alacsony az Ige-szint az életemben. Bocsásd meg nekem, ha nem olvasom, ha nem hallgatom eleget és nem veszem elég komolyan szavadat. Pedig Igéd lábam előtti mécses, szükségem van rá naponként. Köszönöm a lehetőséget.
Ámen
