Tibor
Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mk 10,17)
Az evangéliumban egy fiatalember teszi fel ezt a kérdést Jézusnak. De mit mond Jézus az ifjúnak? „Add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem”. Minden emberben előbb vagy utóbb megfogalmazódik élete nagy kérdése, akár beszél róla, akár nem. Persze az örök életre vágyunk, de mi most még a földi életünket éljük, és itt azért nem mennek olyan simán a dolgok. Az örök élet mellett a rövid távú terveinkben szerepelnek az erkölcsi és anyagi elismerések, sikerek is, egyszóval a gazdagság. No és ha szegények lennénk, biztosan üdvözülnénk? Jézus válaszában valójában nem a pénzről beszél, hanem azokról a dolgokról, amelyektől nem tudunk elszakadni, melyekről nem tudunk lemondani, bár tudjuk, hogy üdvözülésünk útjában állnak. Ismerjük fel ezeket a hibáinkat, téves elképzeléseinket, terveinket és próbáljuk elhagyni őket. Ha megkérdezünk egy fiatalt, hogy mit szeretne elérni az életében, hosszan sorolja elképzeléseit és az örök élet a legritkábban szerepel benne. A középkorú már lényegre törőbb, jó, ha hat-nyolc dolgot szeretne, esetleg már megemlíti, hogy találkozni szeretne a mennyben Istennel és szeretteivel. De ha idős embert kérdezünk, ő már szinte biztos, hogy Isten országába: „haza vágyik”. Figyeljük csak, mit mond Jézus! „… Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17, 20-21)
Nem az a fontos, hogy jó lesz a királyi székben ülni, és uralkodni, hanem az, hogy Istent fogjuk dicsőíteni.
Mennyei Atyám! Mennyi minden leköti figyelmemet földi létem során. Pedig tudom, hogy a legfontosabb kérdés az üdvösségről szól. Hálát adok Neked az üdvömért, melyet Jézusban kapok Tőled, ingyen kegyelemből. Szeretnék mindezért hálából Neked élni és Téged dicsőíteni.
Ámen
