Tibor

2017.06.01 08:06

Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. (Zsoltár 24:3-4)

Egy ébredésről szól a következő kis történet, ami a skót Lewis szigeten történt Isten kegyelméből. 1949-ben a helyi presbitérium egy körlevelet küldött ki minden gyülekezet számára, hogy nyilvánosan felolvassák. Ebben a levélben szó volt a gyülekezetek alacsony lelki színvonaláról, az istentisztelet iránti komolytalan hozzáállásról, és főként a fiatalok között jelenlevő élvezet- és szórakozás hajhászásról. Felszólították a gyülekezeteket és az egyéneket hogy: „Vegyék ezeket a szívükre és gondolják meg hová vezet, ha nem térnek meg. Vizsgálják meg életüket mintegy Isten előtt....” Ezt sokan szívükre vették, különösen két idős hölgy, az egyik 82, a másik 84 éves. Mivel hitük szerint az Úr ébredést akar adni a szigeten, szóltak a lelkésznek, aki ezt komolyan vette és egy héten két éjszakát imádkozással töltött a presbiterekkel. Ez így ment legálabb három hónapig. Semmi sem történt. De egyik éjszaka az egyikük felolvasta a fentebb idézett részt a 24. zsoltárból „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.” Majd a következőket fűzte hozzá: úgy tűnik nekem, hogy mindez humbug, hogy így várunk az Úrra és így imádkozunk, amikor a mi saját kapcsolatunk az Úrral nem rendezett. Majd felemelte kezeit és így imádkozott: „Ó, Istenem, az én kezeim ártatlanok-e? Az én szívem tiszta-e?” Kis idő múlva eljött az ébredés. Nem-e így vagyunk ezzel ma is? Sokan várják az ébredést, de kapcsolatuk nem megfelelő az Úrral, mindannyian dédelgetünk valami kis titkos bűnt, ami miatt az Úr nem tud megáldani minket ébredéssel. „Kicsoda áll meg az Ő szent helyén?” - kérdezi a zsoltáros. Ha Isten jelenléte közöttünk lenne, kicsoda tudna megállni az Ő szentsége előtt? Úgy járnánk, mint Anániás és Safira, holtan összeesnénk titkos bűneink miatt. Sokan kritizálják a gyülekezetüket és lehet, hogy jogosan, de előbb ítéljék meg magukat, mert Isten előtt mi saját magunkért fogunk felelni. A mi tisztátalanságunk is hozzájárul a gyülekezet rossz állapotához. Legyen a Lewis szigeti ébredés tanulságul számunkra. Isten nem arra vágyik, hogy bárki is közülünk a múltban éljen. Isten bocsánatával magunk mögött hagyhatjuk a múlt hibáit és a jelenben élhetünk. A jelent élvezhetjük, miközben megtapasztaljuk Isten szeretetét.

Uram, Krisztus Jézus! Mások bűneit sokkal hamarabb észreveszem, mint a sajátomat. Pedig abból is van bőven. Köszönöm, hogy Lelked rámutat vétkeimre, de az általad kínált kegyelemre is. 

Ámen