Tibor
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,19-21)
Egyszer egy teológia professzor előadása szemléltetésére feltett az asztalra egy méretes befőttesüveget. Egy zacskóból elővett közepes nagyságú köveket, ezekkel telepakolta az üveget, majd megkérdezte a hallgatókat: – Tele van az üveg? – Ők bólogattak, hogy igen. Ezután a professzor kicsi kavicsokat szórt az üvegbe, amelyek belerázódtak a nagy kövek közé. A diákok vidáman mondták a már ismerős kérdésre, hogy most már csakugyan tele van az üveg. Ekkor a professzor fogott egy doboz finom homokot és azt is beleszórta az üvegbe, és az szépen megtöltötte a kis kavicsok közötti réseket is. A diákok elmosolyodtak, majd újra azt válaszolták, hogy most már tényleg tele van. A professzor végül elővett egy vizeskancsót, és annak tartalmát is az üvegbe öntötte. A diákok már nevetve mondták, hogy most valóban tele van az üveg. A professzor így szólt hozzájuk: – Amit most láttatok, az a ti életetek. Ebben a nagy kövek a legfontosabbak: Isten országának dolgai, a mennyei kincsek. A kavicsok az élet fontos részei: családod, szüleid, testvéreid, párod, gyermekeid. A homok olyan dolgokat jelent, mint a munkád, a házad, az autód. A víz a többi, az apróságok. Ha megfordítottam volna a sorrendet, és a befőttesüveget először megtöltöttem volna vízzel, homokkal és kavicsokkal, már nem maradt volna hely a köveknek.
Ugyanígy van az életünkkel is: ha az energiáinkat és az időnket elsősorban a lényegtelen dolgoknak szenteljük, már nem lesz időnk és helyünk a legfontosabbra, a mennyei kincsekre. Ez a példa arra figyelmeztet, hogy állítsuk fel jól a sorrendet: életünkben legelőször a nagy köveknek adjunk helyet, azután helyezzük el a kavicsokat, csak ezek után foglalkozzunk a homokkal és a vízzel. Ha így teszünk, hasznos és értelmes lesz az életünk, mert a legnagyobb hely a mennyei kincseknek jut benne, és azzal együtt majd a többi is teljesen ki fogja tölteni életünket. Ha viszont fordítva gondolkodunk, úgy járhatunk, mint az a kincskereső, aki szenvedélyesen kutat és gyűjt számára értékesnek tűnő kincseket, és közben úgy gondolja, hogy hasznos, értelmes tevékenységet végez, ám valójában mégis haszontalanul gyűjtöget olyan dolgokat, amelyek azután a legértékesebb kincs elől már elveszik az időt és a helyet. Ezért minden másról megfeledkezve, a múlandó földieket figyelmen kívül hagyva, az örökkévaló javakat keressük teljes odaadással, teljes figyelem összpontosítással, szenvedélyesen. Ha az örökkévaló javakra irányul kincskereső szenvedélyünk, akkor ráadásként a földiekből is adatik majd nekünk annyi, amennyi a földi léthez szükséges, sőt, annál valójában több is.
Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.
Uram, Krisztus Jézus! Köszönöm, hogy olykor életem kis és nagy dolgai felől elgondolkodtatsz engem. Sok mindennel van tele az életem, de nem mindegy, hogy fontos és szükséges, vagy felesleges dolgokkal. Mutasd meg nekem a prioritásokat, melyek Neked tetszenek és adj erőt Szentlelked által ennek megvalósításához.
Ámen
