Tibor
Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem. (Róm 5,20b)
A bűn nem valamilyen valóságtól elrugaszkodott, fantázia szülte képzelgés, hanem gyakorlati kérdés mindnyájunk számára. Nem tagadhatjuk, hogy ökölbe szorul a kezünk, vagy éppen könnyezik a szemünk, attól függően, hogy úgy ütközünk bele a bűn hatalmába, mint valamilyen áttörhetetlen falba, vagy pedig sebeket ejt rajtunk mások bűne. Nem tagadhatjuk, hogy fáj, amikor jó szándékú igyekezetünk a bűn áttörhetetlen falába ütközik, legyen ennek a falnak neve bürokrácia, szűklátókörűség, megvesztegetés, ok nélküli előítélet, gyűlölet, ostobaság, cinizmus, vagy bármi más. Azt sem tagadhatjuk ugyanakkor, hogy a mi lelkiismeretünk sem tiszta, mert mások olyan sebeket hordoznak, amelyeket mi ejtettünk rajtuk, nekik fájnak, az ő életüket teszik keserűvé. A bűn hatalma gyakorlati dolog, amibe akaratunktól függetlenül is, szinte naponta belebotlunk, amellyel lépten-nyomon szembesülünk, amely hatással van az életünkre: gondolatainkra, szavainkra, tetteinkre. Amikor pedig rádöbbenünk a veszélyre és védekezni szeretnénk ellene, azt kell megtapasztalnunk, hogy a bűn hatalmát megtörni szándékozó emberi igyekezetek rendre kudarcot vallanak. Harsányan hangoztatott teóriák, zavaros ideológiák, tébolyult ötletek, amelyek ideig-óráig léteznek, amelyeket követnek hiszékeny emberek, csak még több gyűlöletet, sőt: vért és könnyet fakasztanak, még több szenvedést eredményeznek. Ezért egyre több emberre jellemző a kilátástalanság életérzése, mert a temérdek bűn immár hosszú ideje halmozódó következményeinek elhárítása csupán eredménytelen emberi próbálkozás marad. A megvallatlan és megbocsátatlan bűnök egyre mélyebbre húzzák le az egész társadalmat, egyre jobban megkötözik benne az embereket. Újabb és újabb sebeket ejtenek népek, nemzetiségek, családok és egyének között, és egyre messzebb sodornak a gyógyulás és a megbékélés útjától. Mindnyájan érintettek vagyunk mások ellen elkövetett bűnökben, és mindnyájan érintettek vagyunk mások által elkövetett bűnökben. Ezért van szükségünk az Ige biztatására: „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” Nemcsak a bűn létezik azonban a világban, de munkálkodik Jézus, az Isten Báránya is, aki elveszi a világ bűnét. Ezért ha úgy érezzük, hogy megnövekedik a bűn körülöttünk és személyesen bennünk, akkor nézzünk Isten Bárányára, és legyünk egészen bizonyosak abban, hogy az Ő munkájának jelei még inkább meg fognak sokasodni az életünkben.
Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)
Uram, Krisztus Jézus!
Add, hogy rajtad keresztül mennyei Atyánkkal kerüljünk újra közvetlen kapcsolatba. Add, hogy úgy élhessünk már most, mint akik tudjuk, hogy általad miénk a győzelem bűn és halál fölött, még akkor is, ha nap mint nap tapasztaljuk azok hatalmát életünkben. Kérünk, teremts bennünk megalapozott reménységet Szentlelked által.
Ámen.
