Tibor
Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. (Zsid 4,15)
Szeretnénk hittel felnézni az előttünk magasodó keresztfára? Nézzünk szembe saját bűneinkkel, és döbbenjük rá azoknak valóságára és súlyára. Isten színe előtt állva vallhatjuk meg szívből jövően: „Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem.” De vallhatjuk emberek előtt is, ami talán még nehezebb: "veled szemben sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem". Bizony, ez nagyon nehéz. Érezzük erőtlenségünket, kiszolgáltatottságunkat, tehetetlenségünket, mert a bűn és az arra csábító, illetve annak eltussolására bíró kísértő nálunk sokkalta erősebb. De éppen ezért hangzik felénk hatalmas örömhírként az ige, hogy kísértéseinkről és felismert bűneinkről tekintetünket emeljük fel a kereszt Krisztusára. Egyedül a golgotai kereszten szenvedő Úr Jézus Krisztusban nyerünk irgalmat és általa találunk kegyelmet, amikor segítségre van szükségünk. Egyedül Ő tud megszabadítani bűneink fogságából, Ő tud kioldozni hazuggá lett életünk egyre fojtogatóbbá váló kötelékeiből, mert Ő igazán ismeri kísértéseinket. Ő ugyanúgy elszenvedte a kísértést, ugyanúgy megtapasztalta a gonosz minden ármánykodását, ugyanúgy része volt a megpróbáltatásokban, kínszenvedésekben, az emberi gonoszság minden cselvetésében. Ő győzött felette: a kísértőnek nemcsak ellene mondott, hanem lefegyverezte, sőt a golgotai kereszten az ősi evangéliumot beteljesítve a fejére taposott az álnok kígyónak (1Móz 3,15). Ez a mi reménységünk és ez a mi örömünk a golgotai kereszt alatt megállva.
Mint ahogy a saját bűnötök bocsánatában hisztek, úgy kell hinnetek a mások bűnei bocsánatában is. (Keller)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy eljöttél értem is e földre és legyőzted a bűnt, a halált. Diadalmas Uram vagy, Akiben bízhatok, Akire építhetek, Akivel járhatom az élet, az örök élet útját.
Ámen