Tibor
Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. (Zsid 4,15)
Az Ige az Úr Jézus Krisztus golgotai keresztje felé szeretné fordítani a tekintetünket. Úgy kerülünk egyre közelebb Krisztus keresztjéhez, hogy szívünkben munkálkodnak és életünkre átformáló hatással lesznek azok az igék, amelyeket hallunk és olvasunk. Átformálják a szívünket-életünket, hogy rádöbbentsenek minket bűnös voltunkra, és bűneink sötét valóságára. Aki hittel szeretne felnézni a keresztfára, annak meg kell látnia bűneit, rá kell döbbennie saját bűnös voltára. Nem a másikéra, hanem a sajátjára. Mások bűnét mindig könnyebb észrevennünk, annak meglátására mindig fogékonyabbak vagyunk: az inkább vonzza a szemünket, jobban felcsigázza az érdeklődésünket, hamarabb kivívja az ítéletünket. Önmagunkat pedig csak mentegetni tudjuk minden körülmények között. Még az utolsó szalmaszálba, a legkisebb mentő körülménybe is próbálunk belekapaszkodni, hogy elkerüljük a lelepleződést, sikerüljön kimagyarázni bántó szavainkat, csökkenteni tetteink súlyát. Sőt, sokszor inkább másokat mártunk be, vádolunk meg és vonunk ítélet alá, csakhogy a saját vétkeinkről eltereljük a figyelmet. Egészen odáig menően, hogy végül magát Istent is okoljuk ahelyett, hogy őszintén megvallanánk saját mulasztásainkat és Isten akaratával szembeni engedetlenségünket.
Az ember csak kellemetlenséget okoz másoknak, ha nem ismeri a saját képességei korlátait. (O\'Casey)
Uram, Krisztus Jézus!
Jövök hozzád a bűneimmel, a bűnbánatommal és a keresztáldozatodba fogódzom. Tudom, az értem hullt drága véred érdeme elegendő számomra mennyei Atyám előtt.
Ámen
