Tibor
Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek! (1Pt 1:22)
Ízlelgetjük a szavakat. „Egymást”, és már sorolhatjuk is magunkban a jó ismerőseinket, barátainkat, és nyugtázhatjuk, szeretjük őket. De valahogy mégsem lehetünk nyugodtak. Valóban, tiszta szívből szeretünk? Sorban jönnek elénk testvéreink a régebbi gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaink, sőt, még 'tán a rokonaink is, akiket bizony, Uram, Te is tudod, nem lehet szeretni. Mert az egyik elhagyott a bajban, a másik melldöngető, a következő semmibe vesz Téged Uram, az azt követő meg lenéz bennünket. Hogyan lehetséges az, hogy ennyi embert igaziból NEM is szeretünk?! Mit tegyünk, Uram?
Kezdjünk értük imádkozni, név szerint! Ne azért, hogy változzanak meg, hanem azért, hogy Isten árassza rájuk gazdagon Istenünk az Ő áldását! A másik, engedjük, hogy Isten rajtunk keresztül szerethesse őket, hogy egy csatorna legyünk, a szeretet csatornája. Ne törődjünk a jellemfogyatékosságukkal, hibájukkal. Csak engedjük el magunkat, és figyeljük Isten átáramló szeretetét feléjük. Még nem tökéletes, de naponta megpróbáljuk. Mert szeretni akarunk!
Ha Isten az embernek kedvezni akar, megmutatja neki az alázathoz vezető utat. (Abu-Szaid)
Uram,Krisztus Jézus!
Kérlek, taníts időt szánnom a másokért való könyörgésre. Tudom, ennek áldása még az én életemre is kihatással lesz. Nem önzésből szeretném ezt gyakorolni, hanem azért, hogy mások közelebb kerüljenek Hozzád és életük vonzó legyen a még Téged nem ismerők számára is.
Ámen
