Tibor
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19:10)
Sokan közülünk azzal mentegetik önmagukat, hogy azt állítják: nem elég jók. "Az Úr sohasem tudna megmenteni egy olyan bűnös embert, mint én!" - mondják kétségbeesetten. Amikor így hallunk valakit beszélni, eszünkbe juthat egy fiatalember rövid kis története. Lelkigondozójához lépve így szólt: „Uram” – mondta a fiatal – „elveszett ember vagyok.” „Ez nagyszerű!” – válaszolta a lelkész. A fiatalember, azt gondolva talán a barátja nem értette meg őt, megismételte: „De én azt mondtam, hogy elveszett ember vagyok.” „Az kitűnő.” – erősítette meg a prédikátor. „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse, és megmentse azt, ami elveszett!” Az Úr Jézus a nyilvánvalóan reménytelen esetekhez ért a leginkább. Hatalma korlátlan. Most is megmenti azokat, „akik ő általa járulnak Istenhez.” Te hogy látod az életedet? Elveszettnek látod önmagad? Akkor jöjj Jézushoz! Nem vagy elveszett és nincs közöd Jézushoz? Rossz hírem van: a pokol felé tartasz. De Jézus rajtad is segíteni tud. Csak Ő. Megtalált az Úr és nyájához vezetett? Örülj nagyon és mondd el ezt másoknak is, akik talán még nem is sejtik, hogy elveszett állapotban élnek.
Abban áll ugyanis bölcsességünk legfőbb része, ha józanul az Isten igéjének korlátai között tartjuk magunkat. (Kálvin János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy az elveszettekért jöttél, mert ez azt jelenti, hogy értem is. Értem is szenvedtél és vállaltad a halált. Köszönöm, hogy megtaláltál és megmentettél. Könyörgök továbbra is a még nélküled élőkért, hogy ők is boldog, örvendező életet éljenek.
Ámen
