Tibor
Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. (Mt 26,56)
A Jézustól való eltántorodás jól felismerhető következménye: a teljesíteni akarás. Majd én megmutatom, mit kell tenni ebben a helyzetben, majd én! Nem Jézus, „majd én!” De Jézust nem lehet meggyőzni arról, hogy az Ő kedvéért tesszük ezt meg azt. Igaz a közmondás: „Nem azért esünk el, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, mert erősnek hisszük magunkat.” Péter erősnek hitte magát; el is kellett viselnie Jézus rendreutasítását: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.” (Mt 26,52) Pál apostol is szeretett volna erővel szolgálni, de megértette az Úr módszerét, amikor meghallotta Őt: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Hihetetlen, hogy még mindig, mennyire ellenálló a világ erre az igazságra. Legalábbis az az istentelen része, amely a sajátja döntései sötétségében képtelen meglátni, ezért aztán semmibe veszi Isten célját. A Gecsemáné kertben az erős tanítványok is futásnak eredtek. Elhagyták Jézust. Az „erőtlen” Jézuson keresztül azonban Isten végbe vitte azt, amit a szeretet erejével akart elvégezni. Gondolni is rossz rá, mi lett volna, ha Jézus megrendeli azt a tizenkét sereg angyalt. Azonnal végeztek volna a botos-fáklyás kardcsörtetőkkel. És végeztek volna velünk is. Ha Jézust nem fogják el, nem feszítik meg, és nem támad fel harmadnapon, akkor egyikünk sem reménykedhetne abban, hogy a földi életét mennyei öröm váltja fel.
„… a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.” (Milan Kundera)
Uram, Krisztus Jézus!
Ma élő tanítványaid sem vagyunk különbek, mint a régi tizenkettő. Köszönöm, hogy kimunkáltad a lelkünkben a Te hangod meghallását. Köszönöm lelki testvéreimet, akikkel hétről hétre közösségben lehetek Veled, és velük együtt tanítasz a Te éltető beszédedre. Könyörgöm Szentlelkedért, hogy győzzön bennünk és mindig legyünk Neked engedelmes és hű gyermekeid.
Ámen.
