Tibor
Békesség
Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Filippi 4,6-7)
A békesség természetes velejárója kell, hogy legyen a Krisztus követőinek. Köszönésünk is így szól: Áldás békesség! Egy gyülekezet gondnoka mondta egy alkalommal nekem: „Lehetne a köszöntésünk inkább csak ennyi: Békesség, és akkor majd lesz áldás rajtunk!” (Debrecenben, a tanszéken oktatóim zöme így is üdvözöl) Miért mondta ezt keresztyén testvérünk? Miért kell mégis erre külön figyelmeztetnie Pálnak a gyülekezet tagjait? Azért, mert a békesség időnként eltűnik az emberből. Van egy mondás, amely szerint ha az embernek reggel baja van magával, akkor délutánra baja lesz az egész világgal. Magunkban keressük hát a békétlenség forrását először, kritikus szemmel önvizsgálatot tartva! És törekedjünk a békességre! Béküljünk meg egymással, magunkkal, hiszen Krisztus megelőző szeretete erre kötelez mindannyiunkat!
Van egy szemléletes történet arról, hogy hogyan békélt meg két egymással ellenségként élő ember egy kis faluban. A falu életét már régóta mérgezte két család generációkra visszamenő gyűlölködése. A két családfő a veszekedésüket, a vitájukat, egymás elleni haragjukat, minden nap újra és újra megélte. Egyikük az álmában egy meghívást kapott: Istent látta, és hallotta, hogy Isten találkozni szeretne vele, fenn a hegyen. A falu fölé hatalmas hegy magasodott. Nagy nehezen rászánta magát a férfi, és elindult. Felérve azt tapasztalta, hogy az Isten várja a hegyen, és a legnagyobb megdöbbenésére az Isten arca hasonlított az ellensége arcára. Amikor leérkezett senki sem értette, hogy a korábban oly mérges és haragos ember miért marad annyira csendben. Néhány nappal később az ellensége is hasonló álmot álmodott. Ő is elindult a hegyre és hasonló élményben volt része. Az Isten arca hasonlított ellensége arcához! A békesség helyre állt. Amíg nem látjuk meg a másik emberen az Isten arcvonásait, addig csak ellenségnek tudjuk tekinteni.
A BÉKESSÉG megléte mindig is nagy értéknek számított, mégis ez ellen vétkezünk talán a legtöbbet. Hiába beszélünk oly sokat lelki, társadalmi vagy politikai békéről, ennek ellenére nem lett jobb a világunk, se békésebb. Mi magunkon is sokszor megdöbbenünk, hogy mennyire békétlenek, türelmetlenek, könyörtelenek tudunk lenni másokkal, de sokszor szeretteinkkel szemben, sőt még önmagunkkal szemben is.
A legcsodálatosabb Istentől kapott lehetőségünk az, hogy akár ma is létrejöhet az állandó, meghitt, élő kapcsolat a Békesség Fejedelmével az Élet Forrásával, Jézus Krisztussal! Boldog ember az, aki befogadja őt a szívébe!
Jézus mondja: Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (János 4,14) Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. (János 7,38)
Soha ne hagyjuk el az élő vizek forrását, az éltető Igét, amit az Úrtól folyamatosan kapunk. Naponta ápolva vele a lelki kapcsolatot, engedjük, hogy Lelke által színültig megtöltsön az Ő mennyei békességével, mert csak így fogjuk tudni azt másoknak is továbbadni! Csak így válhat életünk alkalmas eszközzé, szeretetet, örömet, békességet sugárzó életté!
Mennyei Atyám! Benned elmélyülve lehet valódi békém, mely kihat emberi kapcsolataimra is. Köszönöm, hogy munkálod ezt bennem.
Istenem! Taníts engem megvalósítani azt, hogy ellenségeimben is felfedezzem a Te arcodat! Ha ezt megélem, nem fogok haragudni senkire, és ha rám haragszik valaki, én arra is tudok krisztusi szelídséggel, békességgel tekinteni.
Ámen
Reményik Sándor: Békesség Istentől
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd, hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.
Reggel mondd, délben mondd, és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.
Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.
