Tibor
Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül. (1Kor 15,20)
Szörnyű hely lenne egy húsvét nélküli világ. Nem az ünnephez kötődő emberi szokások és az ezekhez kapcsolódó üzleti haszon elmaradása miatt. Hanem a halál legyőzhetetlensége és a jövő kilátástalansága, reménytelensége miatt. Egy húsvét nélküli világban a halálé lenne az utolsó szó, övé lenne a hatalom, és teljes diadalt arathatna minden élő fölött. „Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül” – hirdeti Pál apostol a húsvéti örömhírt. Nagypéntek borzalma, a halál sötét órája után harmadnapra húsvét hajnala köszöntött a világra. Krisztus feltámadt – nem a halálé az utolsó szó, a halál diadala nem lehet teljes. Krisztus feltámadt – a halál nem legyőzhetetlen, az ember sorsa nem reménytelen. Miért van akkor, hogy sok ember mégis kilátástalanságban és reménytelenségben éli életét ezen a világon? Jézus feltámadásának örömhíre miért nem dobogtatja meg minden ember szívét, a Húsvét csodája miért nem válik sokaknál életfordító eseménnyé? Miért van az, hogy sokak számára húsvét ünnepe nem jelent többet a pihenésnél, sonkaevésnél, locsolkodásnál és vendégeskedésnél? Pedig ez épp olyan, mintha egy fuldokló nem ragadná meg a bedobott mentőövet, hanem élvezettel fuldokolna tovább.
Az önzés határtalan ostobasága, a hit, hogy én vagyok az, aki a legjobban tudom, mi kell nekem. - Nagyobb gondot viselnek rám, mint ahogy én magamra gondot viselek. (Hamvas Béla)
Uram, Krisztus Jézus!
Az életemben nagy ajándék a közelgő húsvétnak az ünnepe épp most. Köszönöm a reménységet, mely élteti a szívemet, hogy Te feltámadtál, és akik Benned hisznek, van reménységük a feltámadás örömében. Köszönöm Neked, hogy Veled járhatok és várhatom majd az örök életet, amint megígérted.
Ámen