Tibor
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,19-20)
Hisszük-e ezt? Hisszük-e, hogy Jézus Krisztus valóban a feltámadás és az élet? Ebben benne van az, hogy én is fel fogok támadni, úgy ahogy a Niceai Hitvallás mondja: „várom a testem feltámadását és az örök életet.” Várhatom, várnom kell. Azt mondja az ige, hogy „ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” Annyi sok vallásos ember van. Annyi sok ember jár a templomba. Hisz Krisztusban, azt mondja. Sőt még azt is mondja, hogy tudom, hogy Jézus meghalt értem. De tovább nem lép, csak erre az életre vonatkozólag várja az Úr Jézus Krisztustól a segítséget, az áldást, az egészséget, a mindennapi kenyeret és így tovább. Minden földi dolgot tőle vár, de nem várja a legfontosabbat, az örök életet, és nem várja a testének feltámadását, a teljes váltságot. /Róm.8,23/ Ezért mondja az ige azt, hogy minden embernél nyomorultabb, mert reménytelen. Akinek nincsen élő reménysége, örök perspektívája, az nyomorult ember. Akármilyen egészséges és akármilyen jól mennek a dolgai, akkor is nyomorult ember, mert kilátástalan, jövőtlen az ilyen ember, és bizony mindenképpen nyomorultabb sokaknál.
Abból, hogy Jézus hasonló lett hozzánk, reá halál következett. Ez a nagypéntek tanítása. Abból, hogy mi hasonlók leszünk Jézushoz, reánk élet következik. Ez a húsvét igazsága. (Ravasz László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm azt a szeretetet, ami oda vezetett, hogy a világ bűnét magadra vegyed, betegségeinket elhordozzad, és a sebeid által gyógyuljunk meg. Adja meg a drága mennyei Atyánk, hogy hitünk minden kételkedést kiűzzön a szíveinkből.
Ámen
