Tibor
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,19-20)
Az tudja csak megragadni hittel a feltámadás kérdését, aki meghalt a bűn számára, meghalt a világ számára és meghalt az ördög számára. Mit is jelent ez? Azt, hogy ha meghaltam valaminek a számára, akkor az rajtam semmit nem követelhet. Bármilyen adósságom van, ha meghaltam, rajtam nem követelhetik. Hiába is követelnék egy halott emberen az adósságát. Az egy más kérdés, hogy a valóságban van örökös, és az bizonyos értelemben felelős lehet azért az adósságért. De azért gondoljuk csak meg, hogy ha meghaltunk valami vagy valaki számára, akkor az azt jelenti, hogy annak beleszólása, irányítási lehetősége nincs az életünkre nézve. A feltámadás biztosítéka Jézus Krisztus, sőt, Ő maga azt mondja, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25) Nagyon világos beszéd ez. De tovább mehetünk és mondhatjuk azt is, hogy Jézus Krisztus nemcsak biztosítéka és nemcsak bizonyítéka, hanem egyfajta "prototípusa" a feltámadott embernek. Mert hasonló lesz a feltámadott test a feltámadott Jézus testéhez.
Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy munkálod a szívemben az irántad való hűséget. Kérlek, hogy ezáltal növekvő, gyümölcstermő életem legyen.
Ámen
