Tibor
„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,19-20)
Valaki egyszer azt mondta, hogy a feltámadás kérdése olyan a keresztyén hit vonatkozásában, mint a királyvíz. A királyvíz el tudja választani a valódi aranyat és a nem valódi, a hamis aranyat. Vagyis ha valaki a feltámadást nem tudja befogadni, elfogadni, akkor ott valami baj van a hittel. Akkor a hit nincsen rendben. A feltámadás kérdése valóban a keresztyén ember hitének a királyvize. A feltámadás nem az értelem, az ész kérdése, hanem a hit kérdése. Megérteni nem tudjuk, felfogni nem tudjuk, de hittel megragadni és ráállni lehet. De hittel megragadni a feltámadás tényét és az elkövetkezendő voltát csak az képes, aki tudja azt, hogy Krisztussal együtt megfeszíttetett az óembere. Csak akkor lehetséges ez, ha az életünkben megtörtént a változás, a megtérés és az újjászületés. Ha oda van feszítve a bűnös énünk, az óemberünk a keresztre, és nem húzogatjuk ki a szöget az óember kezéből-lábából, hogy az aztán újra életre keljen és újra működjön bennünk.
A kereszt az atyai házra kifüggesztett lámpa, amely a tékozló fiaknak világít, hogy hazataláljanak. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm a Benned való bizonyosságomat. A hit országában élő gyermekeid, tanítványaid vagyunk itt, akiket a Te Szentlelked újjá szült. Hitben vagyunk és nem látásban. Kérlek Uram, hogy tarts meg bennünket. Újítsd meg mindennap a hitünket, hogy belesimulva a kegyelembe, mindvégig megálljunk.
Ámen
