Tibor
Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43)
Hányszor volt már olyan helyzet az életünkben, amikor választanunk kellett Jézus és az Ő igéje, illetve a világ csábítása, előnyei között? Lehet, hogy egy-két erőtlen próbálkozás után inkább hallgattunk meggyőződésünkről, vagy egy az egyben nyíltan megtagadtuk Őt, többször is, esküdözve, mint Péter. Minden ilyen helyzetben szívből jövő tetteink gyökere abból a bűnből táplálkozott, amely a szívünkben megvallatlanul és kipucolatlanul terpeszkedve átvette az irányítást gondolataink és szavaink felett. Építsünk inkább Istentől kapott talentumainkra, és hagyjunk fel azzal, hogy a másokéra áhítozunk. Isten olyanra teremtett bennünket, amilyennek Ő akart látni, megváltott, és elhívott arra, hogy beteljesítsük az életre vonatkozó terveit. Amíg fel nem hagyunk önmagunk másokhoz hasonlítgatásával, sosem leszünk képesek felszínre hozni azokat az ajándékokat, melyeket Isten helyezett el bennünk. Telve van az emberek szíve félelemmel, legtöbbször hasonló bűnös emberektől félve vagy, hogy elveszítünk valami világi nagy lehetőséget és közben nyomorultul szenvedve lelkileg, testileg rámegy az életünk és megtapasztalhatjuk, hogy elvész, ami miatt nem vallottuk meg hitünket.
A kereszt üdvösségünk, a kereszt életünk, a kereszt ellenségünk ellen menedékünk. (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus, „Ha félek is, csak Benned bízom!”
Ámen
