Tibor

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. (Máté 5,6)

Gyakran felületesen elsiklunk Jézusnak eme mondata felett, igen, ámen, így van. De tudjuk-e a gyakorlatban, a tapasztalatainkban mi az éhezés és szomjazás Isten igazságára? Voltunk-e már olyan szomjasak, vagy éhesek hogy azt gondoltuk, ha most nem ihatunk egy kortyot, vagy nem jutunk ételhez, akkor menten elájulunk? Vannak éhező népek, akik egész nap étel után kutatnak, ez tölti ki napjukat. Nyomorultul érzik magukat, amíg nem találnak valami ételt. Egy kis szelet kenyeret, amit a jóllakottak akár ki is dobnak a szemétbe, ők annyira tudják értékelni, mintha kincset találtak volna. Így van ez Isten dolgaival is. Aki Isten dolgaira éhezik, Isten igéjére, igazságára, jelenlétére, munkájára, szentségére, azokat Jézus boldognak mondja. Az éhezés nem az, hogy, de ennék most egy kis csokit az ebéd után. Az éhezés egy mély vágyakozás. Úgy érzi a hívő, hogy nem tud meglenni anélkül, amire vágyik, Isten dolgaira. Nem tudja elviselni saját állapotát, és vágyódik a bűn megkötözöttségéből való szabadulás iránt. Uram, nem tudok megszabadulni a büszkeségtől, haragtól, féltékenységtől, stb... bárhogy próbálom, nem megy, csak Te tudsz megszabadítani. Hozzád kiáltok már jó ideje, kérlek, segíts! Aki így kiált az Úrhoz, Jézus szerint boldog. Meg is fog szabadulni "mert ők megelégíttetnek". 

Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)

Uram, Krisztus Jézus! Köszönöm, hogy mindenben megelégítesz. Nincs hiányom, Tarts meg ebben a megelégedettségben minden élethelyzetemben. Légy áldott érte. 

Ámen 

Készíts ingyenes honlapot Webnode