Tibor
„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek.” (Gal 5,13.16)
Az emberek vallási szóhasználatában vissza-visszatérő ez a szó, hogy „kell”. Sokan észre sem veszik, hogy bizonyos „kell-formulákban” határozzák meg Istenhez való viszonyukat és élik meg keresztyén életüket. Fiatal pár, távoli és rövid keresztyén múlttal templomi esküvőre jelentkezik. Miért akarjátok így? – hangzik a kérdés feléjük. Sok mindent mondanak, és amikor kifogynak a szertartás szépségét méltató szavakból, kimondják a végső érvet: „Mert esküdni templomban kell!” A folytatás egyszerű, a „kell-formulák” mindig kéznél vannak. A gyermeket is meg kell keresztelni, majd hittanra kell járatni, "le kell neki konfirmálni". De ha már megkonfirmált, ifjúsági órára, templomba nem kell neki járnia, mert amit a vallás felé kellett tennie, azt megtette. Azután már arra kell koncentrálnia, készülnie, hogy valamiből meg is kell majd élnie. De ha felnő, párt választ, természetes, hogy templomban kell esküdnie, és ha az utolsó „nagy kell” bekövetkezik – mert meg kell halnia –, természetesen egyházi temetésben kell részesülnie. Valaki nemrégen mondta: „Azért mentem a tisztelendő úrhoz, mert pap is kell a temetésre, mást mindent elintéztem.” Sajnos sok megkeresztelt embernek ebben merül ki a vallásossága: van egy pár dolog, amit meg kell tennem Istennel, egyházzal és hittel kapcsolatban. Azután rendszerint így folytatódik a mondat: de vannak olyan pillanatok az életemben, amikor eldönthetem mi az, amit megtartok ebből, és mi az, ami ennél jobban kell, ennél fontosabb nekem.
Pál apostol ebben az igében szeretettel figyelmeztet mindenkit, aki ebben a „kell-vallásosságban” él és gondolkodik: „Ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva.” A keresztyén, azaz a Krisztusban hívő, Krisztust követő élet legfontosabb szava nem a kell, hanem a szabad. A törvényeskedés sok-sok „kell”-jében való gondolkodás nagyon egyszerű, a képlet tetszetősen alkalmazható, de az igazi hit szabálya egyetlen szó: szabad. Eszembe jut ilyenkor a dömösi kórházban tanult mondat: "Szabad nekem nem innom!" A Jézus Krisztusban való hitem által szabad vagyok mindenre.
Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)
Drága Urunk Krisztus Jézus!
Te a törvényt betöltötted, és elhoztad minden embernek a kegyelem szabadságát. A vallásos ember és a hívő ember között nagy különbség van. Ezért akik a Lélek által újjá születnek, elkötelezik magukat abban a szabadságban, amit Jézus hozott, és meglátván az elveszett állapotukat megbánják a bűneiket, és elfordulnak tőle, azok tudnak élni a kegyelemmel. Nyisd meg a szívünk szemeit, és a fülünk ajtaját, hogy lássunk, értsünk Téged.
Ámen
