Tibor
„...erőt kaptok, … és tanúim lesztek...”. (ApCsel 1,8)
„erőt kaptok, … és tanúim lesztek...”. Ez Jézus terve, ennek elérése érdekében alkalomszerűen is felruház bennünket azzal a képességgel, mellyel kiváltjuk az emberek feléje irányuló érdeklődését. Néha, csupán a jól megválasztott szó, vagy mozdulat, arckifejezés is elég ahhoz, hogy fogékonnyá tegyünk valakit a beszélgetés folytatására, a társalgás irányának megváltoztatására. Egy fiatal eladó, odaállt a főnöke elé. Csalódottságának és éles kritikájának adott hangot, mert a meghirdetett leértékelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A leértékelést az üzletvezető rendelte el, a vevőkkel a fiatal eladó foglalkozott. A kudarcot elemezgetve, az eladó kijelentette: „Azt hiszem, ez az egész azt bizonyítja főnök, hogy maga oda tudja vezetni a lovat vályúhoz, de nem tudja megitatni. Mire a főnök: „Fiam, magának sem az a feladata hogy itassa meg a lovat, hanem, hogy hitesse el vele azt, hogy szomjas!” Erről van szó a mi, tanítványi feladatunkkal kapcsolatban is. Elengedhetetlenül meg kell látszani az életünkön annak, hogy Jézusba oltattunk. Mert ha így van, akkor a környezetünkben élők szomjúságot éreznek arra, hogy megosszuk velük azt, aki rajtunk, bennünk látszik.
A tanítványok személyiségének a fénytörésén át érkezik el hozzánk minden tanúságtétel Jézusról. (Farkas József)
Uram Krisztus Jézus!
A legszebb feladat, amikor Rólad és a Te általad bennem elvégzett szabadító munkádról tehetek bizonyságot. Hála van a szívemben, az életemmel teszek Rólad bizonyságot, a szavakkal való bizonyság mellett. Kérlek, tégy készségessé mindig Neked engednem.
Ámen