Tibor
De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! (Lukács 11,42)
Az Ószövetségben több utalást találunk a tizedfizetésre. A mi Urunk Jézus Krisztus is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig új alapra helyezve azt. Üzenetét, tanítását összefoglalhatjuk egy rövid mondatban: hiábavaló minden szívtelen áldozat. A szív az igazi Istennek tetsző áldozat. Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is, ha nincs benne az Istenünk iránt érzett őszinteség, tisztesség, igazság és szeretet. Sokan foglalkoznak napjainkban is a tized fizetésének kérdésével. Egyes felekezetek burkoltan ködös utalásokkal tartanak rá igényt, mások természetesnek veszik és nyíltan hirdetik, vagy egyenesen megkövetelik tagjaiktól a tizedet. Ez egyes szektákban olyannyira eltorzult már, hogy híveikkel kérdőíveket is kitöltetnek keresetükről. Elrettentő esetekben még attól sem riadnak vissza, hogy „bevessék” az Anániás és Safira esetét (Ap.Csel.5), vagy egyenesen átokkal fenyegetik meg a „tudatlan hívőket”. Vigyáznunk kell ezekre a farizeusi csapdákra, mert nem mindegy hogyan kezeljük ezt az érzékeny kérdést. Ebben a fenti példában szereplő tizedfizetés minden jó érzésű ember szemében visszataszító hatást kelt, mert gőgössé, fölényessé, elbizakodottá teszi az adakozót. Így nincs értelme az adakozásnak és felesleges az a nagy buzgólkodás is, amikor az ember szüntelenül csak számol, porciózik, oszt és szoroz, hogy: „mennyi jár” az Istennek, de a szíve mindig kimarad adományából. Mi ebben a kérdésben is nagy szabadságot kaptunk drága Megváltónktól. Szabadon és boldogan adhatunk számolatlanul áldott célokra anyagi javainkból. Ismerjük a mi Urunk tanítását: Ne tudja a te bal kezed, mit ad a jobb… Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Úr Jézus a hideg és merev emberi hagyományok helyett mindig Isten dicsőségét ragyogtatja fel: az igazságos ítéletet, az irgalmat, Isten szeretetét. Ez legyen a helyes magatartásunk mindig, amikor adakozunk.
A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)
Uram! Te látod, mennyi az én mulasztásom az életem teljes odaszánása területén. Te nem csak tizedről beszélsz velünk, hiszen az egész élet átadásával tudunk csak Téged dicsőíteni. Az, Akié menny és föld, tehát minden, az isteni akaratodban elkészített jó cselekedetekben való járásra intesz bennünket, mert csak abban gyönyörködik Lelked. Teljes szívből kérlek, hogy taníts a hívő életben mindig a Te példád szerint élni és adakozni. Látod emberi gyengeségeimet, a szívemet megkísértő félelmet, mert sok rossz beidegződés van bennem. Legyen ebben is elég a Tőled kapott szabadság, szabadnak lenni minden elvárástól. Köszönöm, hogy segítesz mindenkor utamon. Kérlek, Uram, adj lelki látást.
Ámen