Tibor
„Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. (Lk 15:17-19)
A tékozló fiú története az egyik legismertebb a Bibliában. (Lk 15:11-32.) Nagyon megragadó az a mozzanata, melyről mai Igénkben olvashatunk. A vagyonát, az örökségét az apjától kikérő, megkapó, majd eltékozló fiatal magába száll. Mélyre jut, de két téves irány helyett a harmadik, a helyes irányt választja. Hogy melyik a két téves? 1. Az önsajnálat. Hányan gyakorolják, ha bajba jutnak, ha mélyre kerülnek önhibájukból. Pedig ez soha nem megoldás. Lehet, hogy jól esik magunkat sajnálni vagy éppen sajnáltatni, de semmire nem megyünk vele. 2. Ugyanilyen téves irány mások hibáztatása. Pedig sokan ezt teszik. Bűneik, rossz döntéseik mélységében szidják a körülményeket, embertársaikat, sőt még Istent is. Melyik hát a helyes irány? Szálljunk magunkba! Lássuk be a hozott rossz döntést, mondjuk ki előbb magunknak, majd az Úrnak és persze annak is, akivel szemben bűnt követtünk el. Vétkeztem. Súlyos mondat, egyetlen szó csupán, de benne van az őszinte felelősségvállalás. Nincs benne mentegetőzés, magyarázkodás, csak kíméletlen őszinteség és helyes irány a mélységből felfelé. Szálljunk magunkba időnként, keressük azt, amit nekünk szán az Úr, ne azt, ami szerintünk nekünk való Akkor ritkábban tévedünk el és kerülünk a gödör aljára. Onnan is van kiút, a tékozló fiú megmutatta. Tanuljunk belőle.
Nem azt kell feljegyezni, ami történt... Feljegyezni, miért történt az, ami történt. Ez lenne a feladat. (Márai Sándor)
Uram, Krisztus Jézus! Milyen sokáig voltam tékozló, mert nem ismertelek, de meg voltam győződve, hogy szeretlek és helyesen élek. Megengedted az én életemben is a nagy mélységeket, mert egy-két alkalomból nem tanultam. Te láttad az én tudatlanságom idejét, és szeretettel vettél körül. Ma már a hála és a Te neved dicsőítése öröm számomra, mert nem vetettél el. Légy érte mindörökké áldott.
Ámen