Tibor
„Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint, ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem.” (Róma 11,5-6)
Isten népe nem fogy el. Bármilyen rosszak is legyenek a körülmények, a kegyelmi kiválasztás szerint maradnak igazán hűek Istenhez. Így volt ez az ősatyák idején is, világosan szól erről Noé története. De így van ez napjainkban is, amikor úgy tűnik, hogy kiürülnek a templomok, megszűnnek gyülekezetek és a keresztyén Európa hátat fordít Istennek. Isten kegyelme azonban hatalmas, mindig ott működik a legeredményesebben, ahol a bűn megsokasodik. Mi emberek talán le is írnánk a bűnbe esetteket, ahogy Jónás is tette. Isten azonban felemelte a bűnvalló népet. Nem cselekedetekért, érdemekért mentette meg a biztos haláltól, hanem az Ő nagy irgalmából. Sokszor elég egy ember kezdeményező, őszinte bűnvalló imádsága és egy egész nemzet nyer új életet. A Biblia több ilyen esetet is leír: pl. Józsué imája, a bírák figyelmeztetései, Eszter böjtölése. Ha ez így volt egykor, mivel Istenünk ma is ugyanolyan kegyelmes, nem változik, akkor nem szabad kétségbe esnünk, mert egy családfő igazi megtérése maga után vonja szeretteinek a megújulását is. Vagy egy ország is, vagy egész Európa is megváltozhat kegyelemből, ha vezetői komolyan veszik a Szentlélek irányítását, hiszen a történelem ura maga Isten, aki gyakorolja kegyelmét a maradék által.
Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.
Mennyei édes Atyám! Én már régen elvesztem volna, ha TE nem lettél volna hozzám kegyelmes. Mert kegyelem az, hogy bűneim, vétkeim, mulasztásaim miatt, még e világon vagyok. Mert kegyelem az, hogy méltatlanul bár, de Eléd állhatok az úrvacsorai alkalmakon és részese lehetek, értem is kiontott véred és megtöretett tested vételekor. Köszönöm Neked ezt a mindent elsöprő és emberi értelmet meghaladó ajándékot.
Ámen
