Tibor
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil 4:13)
Minden embernek, még a hívőnek is szüksége van rendszeres feltöltekezésre. Jó, ha tisztában vagyunk erőnk végességével és azzal, honnan meríthetünk. Igen, van egy forrás, mely nem apad ki soha: Jézus az. De belőle merítünk-e? A következő történet szolgáljon épülésünkre: "Élt egyszer egy asszony, Sárának hívták. Két gyermeke volt, munkája, amit szeretett. Igyekezett minden tevékenységét lelkiismeretesen, becsületesen végezni. Szerette családját, mindent megtett értük. Barátai szerettek vele lenni, mert mindig életvidám volt. Aztán egyszer váratlan dolog történt. Szomorú lett, állandóan fáradtnak érezte magát. Már nem élvezte a munkáját, gyermekeivel is ingerült volt. Nem tudta, mi történt vele. Egyik este, amikor megviselten ballagott hazafelé, egy templom mellett vitt el az útja. Benézett. Ott állt a félhomályban, lesütött tekintettel. Imádkozni sem volt kedve. Nem tudta, mit is mondhatna. Egyszer csak, mintha egy halovány hangot hallott volna a szívében: „Veled vagyok!” Ez a két szó erőt adott neki. Ahogyan kifordult a templomból, szembe jött vele egy néni, aki nagy szeretettel mosolygott rá, ami újabb energiát adott neki. A sarkon befordulva megcsúszott egy pocsolyán és elesett. Hogy hogy-nem, egy fiatalember azonnal ott termett és felsegítette. Olyan öröm töltette el a szívét, úgy feltöltődött, olyan béke és szeretet született meg benne, hogy hazaérve a családtagjai szinte rá sem ismertek.
Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged, aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.
Uram! Az, hogy Te velem vagy, mindennél fontosabb nekem. Velem vagy örömeimben, küzdelmeimben, akkor is, ha boldog, akkor is, ha szomorú vagyok. Köszönöm a naponta Tőled kapott erőt!
Ámen
