Tibor
Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14,29)
Az is lehet, hogy a csónak, amelyből ki kell lépnünk, a múltunk. Néha már annyira szokásunkká válik a múltunk miatti panaszkodás, valamint annyira lefoglal az, hogy a múltunkat okoljuk mindenért, hogy egyszerűen elmulasztjuk a jövőnket. Nem fogjuk tudni élvezni sem a jövőt, sem a jelent, ha folyton bűntudatot, szégyent és félelmet érzünk a múlt miatt. Soha nem leszünk szabadok, ha a múltunk elől elmenekülünk. Szembe kell néznünk és elbánnunk vele. Senki sem fogja ezt helyettünk megtenni. Jézus hív, hogy szálljunk ki a csónakból. Isten felruházott az Ő erejével és az Ő Lelke bennünk él, ezért képesek vagyunk megtenni azt is, ami nehéz, mindent meg tudunk tenni, amire Ő elhívott. Ő nem fog beszállni a csónakunkba csak azért, hogy jobban érezzük magunkat. Lépjünk hát ki a múltunk csónakjából.
Nem azután sóvárog a világ, hogy nagy tanítványokat lásson, hanem a tanítványokon keresztül a Nagy Megmentőt keresi. Arra vár, aki nemcsak felfedi, hanem meg is bocsátja bűneit. Ez pedig egyedül Jézus, Aki nagyobb, mint a világ bűne. (Kroecker J.)
Jézusom! Köszönöm, hogy csónakom irányítását Rád bízhatom. Segíts előre nézni és az irányt tartani, ami mögöttem van, azt pedig feldolgozni.
Ámen
