Tibor
„A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én VAGYOK, ne féljetek!” (Máté 14,25-27)
Csakúgy, mint a tizenkét tanítványnak, nekünk is sok tálentumunk, ajándékunk és képességünk van. Isten kegyelme, amely képessé tesz bennünket, velünk van, mint ahogy jelenléte is. Hát akkor, mit is kezdünk az életünkkel? Olyanok vagyunk, mint a tizenegy tanítvány, akik a csónakban maradtak, vagy olyanok, mint Péter, aki ezt mondta Jézusnak: „Uram, szeretnék a vízen járni Veled!” Van-e látásunk az életre és szeretnénk-e valami nagyobbat tenni, mint amit jelenleg teszünk? A csónakban maradunk félve, remegve, hogyan megy el mellettünk a világ, vagy azon kevesekhez csatlakozunk, akik kiugranak a csónakból és nem hajlandók tovább félelemben élni? Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk az életünkkel, hisz a félelem mindig előjön, hogy megkörnyékezzen. De hallgassunk Jézus szavaira: „Légy bátor! Én VAGYOK! Ne félj!” Ideje, hogy kilépjünk és kövessük Őt.
Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.
Uram! Te mutasd meg, hogy mikor, honnan kell kilépnem. Bocsásd meg időnkénti bátortalanságomat, különösen, amikor a Te ügyedről van szó, nem lehetek meghátráló.
Ámen
