Tibor
„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Péter 4,10)
Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű férjek, apák, feleségek, anyák lehessünk. Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban kell, hogy nagy álmunk, látásunk legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülhetnénk, ha a nagy álmoknak csak a felét látnánk megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét. Amikor Isten megalkotott minket, minden egyes embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik jól beszél, a harmadiknak az írásra van ajándéka. A probléma abból adódik, amikor ajándékainkat, melyeket Istentől kaptunk arra használjuk, amire valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket, adottságainkat fejlesztenénk. Istenből egy rész bennünk van, nem kell az életünket a "kispadon" tölteni. Nem vagyunk sem túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek melyeket kiaknázhatunk. Istennel minden lehetséges, de szükség van a mi odaszántságunkra, engedelmességünkre és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett.
Ha Isten bezörget ajtómon, nem vonakodhatom Őt bebocsátani. (Victor János)
Uram! Te hatalmas Isten vagy, én meg, aki Hozzád tartozom, bizonyos dolgokban mégis kicsi vagyok. Szeretnék a Te nagy terveidbe beleállni teljes szívemből, teljes elmémből, teljes erőmből, hogy használj engem.
Ámen
