Tibor
„…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43,4)
A munkahelyünkön összecsapnak a hullámok a fejünk fölött? Több a teendőnk, mint amit emberileg lehetséges elvégezni? Az emberek sokkal többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak? A tinédzser gyermekeink nem hallgatnak ránk? A tanulóink nem hajlandók még megpróbálni sem a dolgokat? Az alkalmazottak üres tekintettel bámulnak ránk, amikor feladattal bízzuk meg őket? Jézus tudja, hogy mit érzünk. Drágák vagyunk Neki. Annyira drága, hogy olyanná lett, mint mi, hogy jöhessünk Hozzá. Amikor vívódunk, Ő meghallgat. Amikor Hozzá fordulunk, Ő válaszol. Ő megért, ha kérdéseink vannak. Mint a tegnapi példázatban a sánta fiú, együtt érez velünk és megért. És a fiúhoz hasonlóan, Ő is nagy árat fizetett, hogy hazavigyen egyen-egyenként bennünket. "Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?" (Lukács 15:4)
A kereszténység ideálja a jézusi szeretet, amely kész életét adni embertársaiért. Ez az ideál természetesen érvényes a szexualitás és a házasság területén is. A világ telve van szexuális kizsákmányolással, önzéssel, a családi életben pedig feszültségekkel, válással. Sokan azt hirdetik, hogy ez nem is lehet másképp. A kereszténység hisz a tiszta szerelemben, a hűségben, az egymásért hozott áldozat teremtő erejében. Tapasztalja, hogy az elmélyült emberségben, különösen pedig a krisztusi elvek alapján ma is lehetséges a boldog családi élet. (Tomka Ferenc)
Uram! Köszönöm, hogy szemedben értékes vagyok. Mindentől függetlenül. Ismered minden ficamomat, törésemet, hiányomat, konokságomat, mégis szeretsz. Hálát adok érte.
Ámen
