Tibor
„Hogy…adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett…” Ézsaiás 61:3
Biztosan mentünk már keresztül dupla fotocellás ajtókon, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmegyünk az elsőn, meg kellett várnunk, míg az teljesen becsukódik, hogy a másik kinyíljon. Amíg az első ajtó közelében maradunk, a másik ki se nyílik. Ugyanez az elv érvényes az életünkben is. Ha a sebeinket nyalogatjuk, és magunkat sajnáljuk, az sehová sem vezet. Hagynunk kell, hogy az a bizonyos ajtó becsukódjon. Engeddjük el a csalódást, engedd el a botlásokat. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat, de meg tudjuk változtatni a jövőnket. Menjünk tovább, és meg fogjuk látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számunkra. Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az örömnek kenetét adja. A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm kenetét élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott bőséggel a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm kenete. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott.” Most persze erre azt mondhatjuk: „Annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani.” Erre az az Úr válasza, hogy ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat! Ezzel nagy árat fizetnénk. Engeddjük el a hamut, engeddjük el a csalódást, mások hibáztatását. Fogjuk a hamut – az összetört álmainkat, fájdalmainkat, bukásainkat, kérdéseinket – és tegyük le Isten kezébe.
Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen.
Uram! Taníts feldolgoznom a múltat, annak minden nehézségével együtt. Hogy a sebeimet Te kötözd be, én pedig ne tépkedjem fel a sebeket, mert csak fájdalmat okozok. Taníts Benned bízni és igazán megbocsátani.
Ámen