Tibor
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.” (1Timóteus 2,5-6)
Ha azt mondaná nekünk valaki, hogy nyugodtan beléphetünk a washingtoni Fehér Házba, biztosan a fejünket csóválnánk, és azt mondanánk az illetőnek: "Neked nincs ki a négy kereked." Most ezt a hitetlenkedést szorozzuk meg százzal, hogy képet kapjunk arról, hogyan érezte volna magát egy izraelita, ha valaki azt mondja neki, hogy beléphet a Szentek szentjébe – a Templomnak abba a részébe, ahová csak a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer. Miért? Mert Isten dicsősége volt jelen azon a helyen. Isten szent, mi emberek pedig bűnösök vagyunk, és ez távolságot idéz elő Isten és közöttünk. Azonban hála Istennek van "közbenjáró ... Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus". Isten szeretettel vár bennünket, nem akar elkerülni. Megszűnt a távolság, az ajtó nyitva áll. Isten hív, hogy gyere be!
Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb. (F.B. Meyer)
Úr Krisztus Jézus! Köszönöm, hogy közbenjáróm vagy nekem is. Nagy szükségem van rád mostanság.
Ámen
