Tibor
Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. (Lk 16,1-9)
A példázatbeli hamis sáfár két legyet ütött egy csapásra. Az adósságok egy részének jóváírásával egyrészt, tudatosan, barátokat szerzett magának, másrészt, ezzel együtt embereket húzott ki a bajból. Hiszen az adósok vele együtt buktak volna le. Egészen a börtönig. Jézus megint csak azt mondja; tanuljunk tőlük, ezt is tanuljuk meg! Szerezzünk magunknak barátokat úgy, hogy egyúttal kimentjük őket a bajból. A legnagyobb bajból, a börtönből: megkötözött állapotukból, bűneik börtönéből. Menjünk oda egy adósunkhoz. Tartozik nekünk egy bocsánatkéréssel, mert rosszat tett nekünk egykor. Mert megsértett, kárt okozott, becsapott. Menjünk csak oda hozzá és engedjük el a teljes tartozást. Mondjuk el neki, hogy olyan dolgot tett, ami nem kedves Isten előtt, de mivel mi magunk bocsánatot kaptunk Tőle ezernyi másért, elengedjük néki a tartozást. Isten kegyelméből elkezd gondolkodni ezen az érthetetlen dolgon, aztán úgy dönt, másokkal már nem teszi meg azt, amit velünk szemben követett el. Jó útra tér, talán. Arra, amelyiken mi is járunk. Jakab levelében olvassuk: „… aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.” Hamis sáfárok voltunk egykor, de lélekmentő lehet belőlünk.
„Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem, akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni.” (Hamvas Béla)
Köszönöm Istenem, a fiadban kínált másmilyen életet, hogy Benne az életet és az utat egyszerre találtam meg!
Ámen
