Tibor
Nagy Jenő:
Adventi fohász
Fénylő adventi gyertya illatát érzem,
Szeretet csodálatos csillagát idézem.
Lélekemelő, reményt keltő ragyogás,
Féltett titkokat sugalló földi látomás.
Gyertyák fénye ragyogja be szívünket,
Láng adjon reményt, erősítse hitünket!
Jusson több a jóból minden embernek,
Nyisson új utat örömnek, szeretetnek!
Adventkor gondolkodunk, merengünk,
Egykori fájóan szép időkre emlékezünk.
A meggyötört lélek áldott békességével,
Mindenható Istenünk - égi szeretetével.
Karácsony előtt legyen élénk a remény,
Hasson üdvözítőként szép ünnepi fény.
Hozzon a Megváltó békét, boldogságot,
Gyötrő bánat helyett - áhított igazságot!
Ragyogjon sok gyermekszem – a csodára,
Töltsön be mindent a friss fenyőfa illata!
Csillogó szemükön tűz gyújtson fényeket,
Boldogító reménnyel várják az ünnepet!
Megtisztult lélekkel várjuk a nagy csodát,
Adventi koszorúnk gyertyáinak varázsát.
Áldjuk az ünnep lelkekbe oltott szeretetét,
Békét, nyugalmat, karácsonyunk ígéretét!
Advent isteni csillaga fényes égbolton jár,
Szívedben béke honol, lelked vigaszra vár.
Terüljön szét édes álmok bűvös szőnyege,
Ragyogja be Földünket - Karácsony fénye!
Jöjjön a Messiás! Legyen örök világosság!
Legyen békesség, s testi - lelki boldogság!
Áradjon szét lelkedben áldó isteni szeretet,
Szentelt gyertya lángja - erősítse szívedet!
Adventi gyertyák fénye – érző szívünk éke,
Egy hajnali áhítat varázsa – lelkünk kincse.
Csodavárás hangulata – áldás és békesség,
Szent ünnepünk – végtelen égi csöndesség.
Csapongó gondolatok, sűrűsödő égi jelek,
Földi utunkat kísérje jóakarat és szeretet!
Megváltónk kegyelme hozzon szebb jövőt,
Áldja meg a magyart, a fohászt író költőt!
