Tibor
Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14)
Istennek ma is vannak tervei. Már nagyon sok mindent kijelentett efelől. Néha úgy érezzük, mintha háttérbe vonult volna e világ nagy Gazdája, a Teremtő, a Megváltó. Pedig higgyük el igaz: „Nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője…”, a másik pedig: „Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom…” – mondja Jézus. Ha úgy érezzük, hogy nincsenek nagy lelki megtapasztalások, és erőtlenek vagyunk a hitben, vagy Istent keressük, hogy hol van, miért nem segít, akkor jusson eszünkbe, Ő most is munkálkodik. Az ének mondja: „Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág.” Mi a teendő addig, míg felszínre jönnek tervei? Addig is legjobb a szolgálat: abból, amit kaptunk. Vegyük észre, mi emberek, mindig kapni akarunk. Imádságaink nagy része is kérés. Nagyon kevés a hálaadó, dicsőítő, magasztaló imánk. Pedig a szolgálat itt kezdődik: megköszönni, amit kaptunk. Sokan nem veszik elég komolyan azt az egy tálentumot, amit kaptak. "Ha lesz több, abból szolgálok, vagy szolgáljon, akinek több ideje, pénze, stb." - mondják. Ez hálátlan dolog Isten iránt, hiszen a legtöbben csak egy tálentumosak vagyunk. De egyrészt felfedeztük-e? Másrészt próbáltunk-e már hálásnak lenni érte? Aztán meg kell próbálni fejleszteni azt a területet. Így teszünk?
A keresztények a társadalomban erkölcsi bátorsággal foglalnak állást minden mellett, ami jogos, igazságos és becsületes... Meg kell találnunk helyünket a társadalomban. Akik felelősségteljes poszton vannak, jogosultak a tiszteletünkre, támogatásunkra és együttmunkálkodásunkra. (Billy Graham)
Uram! Köszönöm velem való terveidet! Hálás vagyok azért, mert használni akarsz. Tehetségem, képességeim Tőled vannak, add, hogy el ne ássam, hanem jól sáfárkodjak vele.
Ámen
