Tibor
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. (Jakab 4:2-3)
Ebben az igében erősen kíván az ember valamit, de nem Istentől és Istenért, hanem saját gerjedelmeinek kielégítéséért. Még ha Istenhez is fordulunk ezekért a kívánságokért, miután már a "harc és háború" nem vezetett eredményre, Isten nem ad választ ezekre az imákra. "Uram add, hogy nekem szebb autóm legyen, mint a szomszédnak!" Jakab apostol levelét hívőknek írja, de ez az üzenet is hívőknek szól. A hívő ember Isten tulajdona, és ha Isten ad valamit a hívőnek azt sáfárságra adja. Semmi sem a mi saját tulajdonunk (mivel hogy mi magunk sem vagyunk saját tulajdonunk), hanem amit Isten ad, azt azért adja, hogy azzal Őt szolgáljuk. Gyerekeket ad? Azért adja, hogy Neki szenteljük és Istenfélelemre neveljük, nem azért, hogy büszkélkedjünk, dicsekedjünk velük. Pénzt ad? Egyrészt azért adja, hogy megéljünk belőle és így tovább tudjuk Őt szolgálni, másrészt hogy az Ő céljaira adakozzuk, nem pedig azért hogy mindenféle teljesen szükségtelen dolgokra költsük. A "keressetek és találtok, kérjetek és kaptok" felszólítás azoknak szól, akik nem gerjedelmeikre költenék az Istentől érkező ajándékot. "És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket." /1Ján 5:14/
Mi belőled élünk, Istenem. Abból, amit adsz, abból, amit szólsz, abból, amit teszel, abból, hogy szeretsz. (Lothar Zenetti)
Istenem! Mennyi rossz kérésem van feléd! Rossz, mert rossz az indítékom. Köszönöm, ha ezt észreveszem, és egyre jobban tudok Rád hangolódni.
Ámen
