Tibor
„Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!” (Zsoltár 68:20)
Mai Igénkhez íme, egy történet: A vörösbegy és a veréb beszélgetnek titkairól az emberi életnek. Vörösbegy kérdez: „Fel nem foghatom, mért hajszolják magukat úgy agyon az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi, nincs idejük örülni, hálát adni! Meg tudod ezt a kérdést oldani?” „Sajnos nem lelek nyitjára az oknak, mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak, mért - szólt veréb -, csak azt sejthetem, nincs oly jó soruk, mint neked, és nekem. Miránk mennyei Atyánknak van gondja. Ad eledelt, napsugarat naponta. Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen, úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen.” Eszméltessen bennünket ez a kis történet. Olykor úgy élünk, mintha nem lenne nekünk gondviselő jó Atyánk. Pedig van. Elhisszük ezt? Meglátjuk ezt naponta? Kicsit többször kellene megállnunk és meglátnánk hamar.
A pecsét... Belenyomva puha agyagtáblába hitelesítésül, aláírásként szolgált. Akiket a szeretet a sírig összefűz, lelki arcuk így vésődik a másik arcra. Az ilyen szeretet erős, mint a halál, nem vehet erőt rajta semmi. Jézus Krisztusban a házastársak az élet, az üdvösség kegyelmében is örököstársak. (Szabó Andor)
Mennyei Atyám! Hányszor felejtem el, hogy Te rólam is gondoskodsz. Minden nap, mert hatalmas és erős Isten vagy. Bocsásd meg, hogy gyakran aggódom, nyugtalankodom, ahelyett, hogy kezedbe tenném igazán életemet és mindazt, amin töröm a fejem. Taníts engem jobban bízni Benned.
Ámen
