Tibor
„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Máté 4:19)
Gondoljunk magunkra: nekünk is szól Jézus és bennünket is emberhalászként akar használni az Úr. A keresztyén gyülekezetek minden tagja emberhalász, ez nem csak a papokra, a hivatásos szolgákra, meg a presbiterekre igaz. Hanem mindenkire vonatkozik, aki szíve szerint, hite szerint Krisztushoz tartozik. Persze csakis akkor, ha igent mondunk Jézus hívó szavára, ahogyan tette előbb Simon és András, majd Igénk szerint Jakab és János is. Hiszen hogyan reagált a két testvérpár? Otthagyták hálóikat és követték Jézust. Amit ezek az emberek tettek Jézus szavára, azt egy szóval így lehet visszaadni: engedelmesség. Nem volt bennük hezitálás, kétség, egyszerűen indultak, otthagyták a biztosat a bizonytalanért. Ilyet csak akkor érdemes tenni, ha az Úr kér bennünket erre. De ha Ő kér, akkor viszont lépni kell, vállalni azt, amit Ő kér. Arra menni, amerre vezet, hátrahagyni mindent és indulni. Ábrahám is így tett: ment a biztosból a bizonytalanba. Hitből. Simon és András, de Jakab és János is így cselekedett. Mi vajon tudunk, akarunk, merünk indulni hitből, ha az Úr kéri? A válaszunk mutatja meg, hogy mennyire akarunk az Úrnak engedelmeskedni. Mert: A hit soha nem tudja, merre vezetik, de ismeri és szereti azt, Aki vezeti. Milyen igaz, megszívlelendő gondolat ez.
Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! (Shakespeare)
Uram! Rád figyelő, Neked engedelmes szívért könyörgök, mely Érted él és teszi mindig azt, amit kérsz.
Ámen
