Tibor
„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Máté 4:19)
Tegnap ott hagytuk abba, azt tisztáztuk, hogy mi is az az "emberhalászat"? Emberhalásznak lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség. A hívő ember persze tudja, hogy nem önmagáért hívő, nem azért vagyunk Isten gyermekei, hogy csupán nekünk legyen jó. Ettől több, nagyobb a feladatunk: másokat megnyerni az Úrnak – ez a cél. Emberhalász nem magától lesz az ember. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy maga olyan jó szónok, hogy lelkész is lehetett volna. Csak annyit mondtam neki: ha Isten nem erre hívott el, akkor nagyon jó, hogy nem lettem lelkész. (Diakónus lettem, a "kezek evangéliumának" hirdetője.) Emberhalász úgy lesz valaki, ha arra az Úr hívja el. Jézus tesz bennünket azzá. Én emberhalászokká teszlek titeket – mondja Jézus Simonnak és Andrásnak. Ebben benne van az, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Aki egyik nap még nem ismerte Jézust, másnap sem lesz belőle a Jézussal való találkozás után egy csapásra az emberhalászok közül a legkitűnőbb. Jézusnak nagyon sok munkája van abban, amikor valakit emberhalásszá tesz. Ezért hát az engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus Jézus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik. Ekkor vagyunk az állandó adventben.
A feladat súlyát, melyet nekem adtál, sokszor nem érzem át Uram. Tudom, hogy nélküled képtelen lennék bármire is. Köszönöm, hogy ezért Te formálsz és alakítasz napról napra.
Ámen
